Hogy felgyulladjon az agyunk és a lelkünk.
A tűzben eggyé válik minden, amit elér. Saját állapotát kiterjeszti arra, amivel érintkezik. Transzformál, megsemmisít.
De lélek nincs.
Az egyre való visszavezetés ősi filozófiai művelet. Egy dologból származtatni mindent, ez rejlik a szükséges alap mögött is. A rendszer rálát saját vakságának pontjára, de nem tud továbbmenni. Határait felismeri, de nem tudja úgy átalakítani magát, hogy a határon túllépjen. Ehhez egy másik rendszerre lenne szükség, amelyben viszont ez a határ már nem létezik.
Ez az előadás ég.
Létezik tiszta esemény, vagy csak nyomai vannak a különböző érzékdimeziókban? A nyomok maguk az események? Van magánvaló?
Kivetítők, monitorok, hangszórók, fénytestek, embertestek. Ezekkel az eszközökkel manipuláljuk az érzékdimenziókat.
Nincs megoldás. Nincs szubsztancia. Az alkotók is égnek. Egyaránt égnek a kigondolás és az előadás közben.
Nincs lélek. A szubjektum nem lehet független saját történelmi helyzetétől. Nincs az a mozdulatlan, állandó, időn kívüli, ami eleve kivonja magát a történelemből.
A sorozat, mint struktúra lehetővé teszi a radikális változtatást, úgy, hogy az egyes elemeket összeköti a név. Egymáshoz képest kell nézni az előadásokat. Az alkotó beleveti magát a tűzbe, nincs állandó.
Tételek. Az előadások tételekből állnak. Tehát minden előadás önmagában véve is sorozat (multidimensional array).
Minden új tétel bővülést kell, hogy okozzon a külső felületen.
Zenét fakasztok generatív és metazenei eljárásokkal. Moduláris szintetizátor & gitár & szoftver-hangszerek & beszédkották.; szoftverek által létrehozott spontán kompozíciók, akompozitorikus részek, csend (no intended sounds); real-time-generatív kotta által meghatározott mozgás, előre begyakorolt jelenetek.
Az érzékdimeziókat manipuláló események paraméterei lehetnek összekötve, de függetlenítve is. Részleges függetlenítés, részleges összekötés, teljes függetleníttetség, teljes összekötöttség.
A cél: minél több bővülést előidézni.
A cél: égetni.
A cél: átalakulni.
A cél: felfedezni.
A cél: költészettel felgyújtani.
A helyszínek változnak, az alkotók változnak. Minden eleme más az előadássorozatnak. Nem törekszünk arra, hogy kétszer ugyanazt létrehozzuk.
Az alkotó felismerve, hogy része egy folyamnak, jobban mondva, hogy esztétikai ítéletei történelmileg determináltak, nem a cage-i választ adja, nem próbálja meg kiiktatni esztétikai ítéleteit (bár fontos megjegyezni, hogy Cage ezt kizárólag a forma szintjén tette meg, a struktúra szintjén önkényes volt), hanem fantáziáit és vágyait használja.